Egy rosszul sikerült kókuszos sült banán mellé
Pedig én tényleg mindent megtettem, hogy sikerüljön. Aztán persze, elkezdtem hibáztatni a Stahl Juditot, hogy miért nem lett olyan az én sült banánom, mint az övé. Az ott az újságban olyan, hogy legszívesebben beleharapnék, olyan jó bundás, az enyém meg valahogy összeszottyadt. Mintha lufivá változott volna a banán, mikor a forró olajban elkezdtem sütni. Egészen fura lett a halmazállapota. Szóval, lehet találgatni, hol rontottam el, talán a banán volt túl puha, vagy már a massza, ami sűrűbb kellett volna, hogy legyen a palacsintánál, mégsem volt elég sűrű, vagy egész egyszerűen mondjak le a thai kaják készítéséről, rögtön az első alkalommal.
Jobbára azért kezdtem el ezt a sült banánt csinálni, mert sütit sütni egyelőre nem tudok, nincsen kézi mixerem, én meg anélkül félkarú óriás vagyok. Ja, igen, ebben az új konyhában is szívinfarktust kapna Julia Child, pedig egy fokkal jobb, mint az előző, egész jók ezek a főzőedények (legalább nem zománc). Persze, a főzés, sütés helyett is csinálhatnék valami mást, de megint beszippantott a Julie és Julia, mindig beszippant, pláne most, hogy a konyhapolcra felpakoltam a szakácskönyveket és főzőmagazinokat.
Most, hogy ilyen szar lett a banán, kétszer meggondolom, mennyi pénzt vagyok hajlandó kiadni méregdrága alapanyagokért (esetleg, ha valakinek szüksége lenne egy kis rizslisztre vagy kókuszlisztre, sikítson, adok). Meg különben is, utálom a banánt.
Nem értelek. Nekem ízlett.. :)
VálaszTörlés