vasárnapi naplók

2009 októberében jelent meg az első naplóbejegyzésem a felvidéki VASÁRNAP családi hetilapban. Azóta is rendszeresen írok a lapnak, mindig éppen arról, ami leginkább foglalkoztat. A Napló rovatban hétről hétre különböző korosztályok személyes hangvételű írásait olvashatjuk, én a legfiatalabb, 20-as generációt képviselem. Az aktuális szám megjelenése után a cikkek a VASÁRNAP honlapjára is felkerülnek, tehát mégsem marad le, aki kimarad: az online változat könnyen elérhető.

Espresso italiano (2013.  08. 16.)

Sokáig böngésszük a kínálatot: olasz, arab, amerikai kávékonyha. A hozzáértők rögtön tudnák, melyik kultúrából válasszanak egy csésze kávét, mi azonban Lacival csak még inkább elveszítjük a fonalat. A bőség zavarában jó pár percbe beletelik, míg dűlőre jutunk. folytatás...

À la carte (2013. 07. 20.) 

Nem tudok dönteni. Ezen a polcon legalább huszonöt féle receptmagazin sorakozik egymás mellett, és csak egyet választhatok. Sosem veszek egynél több újságot, ahogy könyvet sem vásárolok csak úgy hirtelen felindulásból, az utcáról beesve. A címlapok mintha versenyeznének egymással (mert versenyeznek is) az olvasó kegyeiért, per pillanat épp az enyémért. folytatás...

A mese vége (2013. 05. 02.)
Jó pár éve annak, hogy belekezdtem egy bizonyos koMOr Mese elbeszélésébe. Persze, kinek van kedve efféléket olvasni. Rémtörténeteket még csak-csak, de komorakat semmiképp. A „komor” kifejezést egyébként én magam sem használom túl sűrűn, nem is tudom, mikor jött utoljára a számra. A szemfülesebbek persze sejtik, hogy a névválasztás nem a véletlen műve, hiszen a szójáték azt az intézményt takarja, ahová öt évvel ezelőtt felvételiztem. folytatás...


Vasárnapi expressz (2013. 02. 15.)

Robogunk vissza Pest felé, most más vonat jött, mint szokott, valami újfajta. Hiába, az év utolsó két hete már csak ilyen, mintha valahol az időn kívül rekedt volna: akárcsak a nyári szünet egyforma napjai. A kocsi tele van fiatalokkal, egy szőke lány hálózsákot és egy üveg pezsgőt szorongat a kezében. folytatás...



Ezerkilencszáznyolcvankettő (2012. 12. 14.)

Vas utca? Az merre van, kérdezek vissza. Anyám hirtelen elgondolkodik, az ég felé emeli a tekintetét, mintha onnan várná a választ, de apám megelőzi: Hát, az valahol ott van a Blaha Lujza tér meg az Uránia között. És ezt a legnagyobb természetességgel közli velem, mintha csak arról az autószerelős boltról beszélne, ami itt van rögtön a sarkon, az ötemeletes mellett. Néha azt gondolom, apám fejében egy egész Budapest-térkép van betáplálva. folytatás...



Varázsige: Annie Hall (2012. 10. 16.)

A vörös hajú, szemüveges Alvy Singer egy orvosi rendelő kanapéján ücsörög, mellette az édesanyja: Igenis depressziós, semmit nem csinál egész nap, csak ül. Az orvos, látva az életunt gyereket, szippantva egyet cigarettájából megkérdezi tőle: Van valami baj, Alvy? A pápaszemes kisfiú mintha meg sem hallaná a kérdést. Az anyja rosszallóan válaszol helyette: Azt hiszem, olvasott valamit. folytatás...


Nyár, vagy amit akartok (2012. 07. 31.)

Elnézését kérem, amiért bátorkodtam letegezni Önt. Igen, Önt, jól látja. Mindenkinek kijár ez a megszólítás, aki úgy dönt, megáll ezen az oldalon pár percre, vet rá egy pillantást, és ha már idáig eljutott, az azt jelenti, hogy az olvasásra is rászánta magát. Kíváncsi tehát (mert ki nem az?). Valójában én vagyok a kíváncsiak közül a legkíváncsibb, holott nekem csak annyi lenne a dolgom, hogy belekezdek egy történetbe, mondjuk, a nyárról, ha már egyszer a címben is ez szerepel, és mert odakinn is magas faktorszámú napkrémben meg szalmakalapban lehet csak megmaradni. folytatás...

Lelet (2012. 06.05.)

Előkotrom a teli cipősdobozt a fehér szekrényből, kilógnak belőle a nagyobbacska borítékok és néhány méretesebb, színes fénykép. Valamikor korábban már említettem ezt a dobozt, az analóg fényképek eme egyszerű tárolóedényét, mikor arról a felvételről írtam, amin kisbabaként szunyókálok, mit sem sejtve abból, hogy apám fölém hajol, és elkattintja az exponálógombot. folytatás...


Mindig anyák napja (2012. 03. 28.)

– Központ Jenny 1-nek. Központ Jenny 1-nek.
– Jenny 1, mondd, Margot.
– Forrestet hívják telefonon.
– Értem, de légy szíves, mondd meg, hogy később hívják. Sajnálja, de most el van foglalva.
– Beteg a mamája.
Forrest pedig, aki néhány perccel ezelőtt még jóízűen kanalazott valamit, most hirtelen feláll, szótlanul körbenéz a rákászhajó fedélzetén, majd ruhástul és baseball-sapkástul a vízbe veti magát. folytatás...


Varázsalagút (2012. 01. 18.)


„Tudja, az a fura, hogy van, amire emlékszik az ember, van, amire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében: a születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre…”
…kezd bele a mesélésbe Forrest Gump.folytatás...


Életértelmező kéziszótár (2011. 11. 09.)

Van egy kedvenc könyvem. Mondom ezt teljes nyugodtsággal anélkül, hogy valaha is elolvastam volna elejétől a végéig. Valahogy még sincs bűntudatom, feltételezem ugyanis, hogy igen kevesen vannak azok, akik ezt mégis megtették. A Magyar értelmező kéziszótárról van szó, bár ahogy papírra vetem ezeket a sorokat, rájövök, mintha a Bibliáról beszélnék. folytatás...


Búcsú a gyerekkortól (2011. 03.30.)

Nem bírok tovább várni a tavaszra.
Nekem a tél mesék nélküli, elfedi őket a hó. Mindig az éppen aktuális tél tűnik a leghosszabbnak, soha-véget-nem-érőnek, különben is: csak nézni szeretem, írni róla nem tudok. folytatás...


Szélesvásznú fritőzolaj (2011. 01. 26.) 

A pult fölött nagy neoncseresznye világít. Ezt nem igazán tudom hova tenni, nem értem, miért pont egy cseresznyét választott emblémának egy kínai gyorsbüfé. Zsolti azt mondja, ebben a helyben nincs semmi poétikus. folytatás...

Air Mail (2010. 11.03.)

Megígértem a barátaimnak, hogy írni fogok róluk. Hogy róluk fogok írni. Ők persze, egy szóval sem kértek erre.
A számítógép előtt ültem, és azon gondolkodtam, vajon mi is jár a fejemben tulajdonképpen? Merthogy egyes internetes közösségi oldalakon az ember csak úgy, teljes őszinteségből (vagy őszintétlenségből), unalomból vagy kivagyiságból, egy aprócska téglalapnyi mezőbe azt gépel be, amit akar (azt, ami a fejében jár). És hogy az ember fejében mennyiféle dolog járhat, nos…folytatás...


Megint az írásról (mert arról nem lehet elégszer) (2010. 09.08.)



Körülbelül egy év telt el azóta, hogy az írásról szóltam. Az írásról, amely nem ünnep és nem csokoládé, sokkal inkább mérnöki vagy éppen hentesmunka. Ennek az azóta eltelt időnek minden bizonnyal garantálnia kellene, hogy ismerjem az írás(művészet) csínját-bínját. No de mindannyian tudjuk, hogy a jó pap is holtig tanul, hát még a jó író. folytatás...


Lelkifröccs (2010. 04. 21.)


Anna azt mondta, folyton zsidó fiúkba szeret bele.
Nekem ez furcsa volt, én nem szoktam zsidózni, se így, se úgy, egyszerűen kimaradt a szótáramból ez a szó, vagy valami teljesen más szerepelt a kettőspont után, mint másoknál. Valami olyasmi, hogy Tóra, meg kippa, meg sólet, amit a Nagyi csinált, s amit most anyám csinál, disznóhússal. folytatás...


A kutya füle (2010. 01. 27.)

Abban a majd’ negyvenoldalas levélben azt írtam Flórának, mennyire hiányoznak a közös kávézások a Jégbüfében. December közepén aztán hazajött, megjártuk térdig érő hóban a Gellért-hegyet. Mióta Berlinbe ment, egyre bizonyosabbá kezdett válni számomra, hogy az életünk valóban film, csak megfelelő szemmel kell nézni rá. folytatás...

Karácsonyi naplók (2009. 12. 16.)


Megvan mindenünk. Meleg sál, kötött pulóver, bőrkesztyű, selyem nyakkendő. Csupa értékesnek vélt dolog, amit kicsomagolunk a karácsonyfa alatt. A papírt szétszaggatjuk és összegyűrjük, az ajándéktáskákat eltesszük máskorra, jól jöhet az még. a folytatás...és a többi korosztály karácsonyi naplója is



KoMOr MEse (2009. 11. 25.)


Meleg, szeptember eleji nap volt, hetedike talán, ha jól emlékszem. Volt már bérletem, s erősen küszködtem, hogy meg tudjam jegyezni a villamos számát. Többször is megnéztem a kiírást: tizennyolc, ötvenhat, tizennyolc, ötvenhat… Azóta hatvanegyesre cserélték, fogalmam sincs, hogy miért. folytatás...

Arról, hogy... (2009. 10. 14.)

Az írás nem ünnep, nem esemény, nem csokoládé – mondta egyszer nekem valaki. Valaki, akinek feltétlenül adok a szavára, ezt tudja ő is. Zavarba jön (mint mindig), hogy ezekigenisnagyszavak, neki az ilyesmi nem szokása, s most mégis ezt teszi. Tanácsokat osztogat nekem, aki eddig sem gondoltam volna, hogy az írás mint olyan nem ünnep, és nem esemény, de még csak nem is csokoládé. De akkor mi, ha nem ez? folytatás...