művészet

2013 februárjában jelent meg első írásom a pozsonyi Irodalmi Szemlében. Azóta rendszeresen írok a folyóiratnak, leginkább kiállítás kritikákat, de van, hogy az adott szám tematikájához alkalmazkodom.

Nézz tükörbe! - Arcok tegnap és ma az Ernst Múzeumban (2013. 02.)
 
Gilbert & George, Marina Abramovic és Ulay, Nan Goldin, Andreas Serrano, Christian Boltanski, Thomas Ruff, Bill Viola. Ezekkel a nevekkel egészen biztosan bármilyen kiállítást el lehet adni bárhol a világon. Most épp Budapesten, az Ernst Múzeumban. Pedig ez a néhány név csak töredéke a teljes listának: attól félek, ha Cindy Sherman és Joseph Beuys nevét is megemlítem, talán el sem hiszik az egészet. folytatás...

"Az elégségesből elvett" - A Magyar Nemzeti Galéria Világmodellek című kiállításáról (2013. 03.)

A Nemzeti Galéria Világmodellek című időszaki kiállítása látszólag egyszerű feladatra vállalkozott: bemutatni a nézőnek, milyenek is voltak a művészek műtermei  Kondortól  napjainkig.  Kérdés azonban, mennyit  ért meg ebből a néző, legyen az kíváncsi magyar vagy érdeklődő külföldi. Hát, egyiknek sem lesz könnyű dolga. folytatás...



2009 novembere óta rendszeresen jelennek meg írásaim a kassai Rovás alkotócsoport netújságában, a Rovartban. Főképp kiállításajánlók, kritikák ezek, de akad köztük hosszabb, esszé jellegű írás is, például a nők és a székek kapcsolatáról, vagy az 50'-es, 60'-as évekbeli amerikai háztartási gépekről.

Kis konyhatörténet - ahogy én látom (2013. 02. 04.)
"A konyha nemcsak rozsdamentes kések és vágódeszkák otthona, sokkal több annál. Egy hely, ahol zajlik az élet. A lakás egyik legmeghatározóbb helyisége, olyan tér, amely eléggé beszédes ahhoz, hogy rajta keresztül végigkövethessük a különféle világképváltozásokat." folytatás... 

Partizán Műterem és Galéria (2012. 12. 12.)
"Új galéria nyílt Óbudán! Az efféle mondatok egyre kevesebb hírértékkel bírnak, persze azért felkapjuk a fejünket, mert mégiscsak nagyobb öröm az, ha megnyitnak, mintha bezárnak valamit. Mégis: egyre kevésbé hatnak az újdonság erejével a gombamód szaporodó kiállítóterekről és galériákról szóló hírek. Azt gondolhatnánk: van belőlük épp elég. A Partizán Műterem és Galéria azonban – mint az nevéből is kiderül – nemcsak kiállítóteret biztosít a művészek számára, hanem olyan kulturális platformot teremt, ahol dolgozni, alkotni is lehet. Mindezt egy-egy műalkotásért cserébe." folytatás...

József Attila nyomában - túra a Ferencvárosban és azon túl (2012. 12. 06.)
Asperján György könyvét, József Attila életregényét kezdtem el olvasni. S ha már belekezdtem, arra gondoltam, felkeresem az Attila-helyeket Budapesten. A túra kellékei: fényképezőgép, térkép, tetszés szerint köves gyűrű, lekváros bukta, vizespohár. A beszámolókat 3 részletben olvashatják: 1. rész 2. rész 3. rész

Mi a magyar? Kortárs válaszok a budapesti Műcsarnokban (2012. 08. 24.)

A kritikát végül - a rengeteg kiállított munka miatt - két részletben írtam meg:1. rész és 2. rész

Pénisz és nőszirom – Robert Mapplethorpe a Ludwig Múzeumban (2012. 07. 02.)

„A budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett retrospektív kiállítás első termében egy fotópár látható, az 1977-es események egyfajta esszenciájaként. A „Pictures” szavakat író jobb kéz az egyik képen egy csíkos ingujjból bújik elő, a másikon pedig egy szegecsekkel kivert karkötővel, bőrkesztyűben látható. Ez a fajta kettősség vonul végig Mapplethorpe életművén, ezekre a kezekre gondoljunk, mikor az exponáló gombon nyugszanak, s épp egy jókora péniszt vagy ananászt örökítenek meg.” folytatás...

Ülj bele! - a nő és a szék találkozás a boncasztalon (2012. 06.16.)

"A kortárs design talán kevésbé tekint specifikus szemmel a heverőkre, hiszen manapság nem előírás, hogy csakis nők használhatják azt. Fabio Novembre Divina Sofa névre keresztelt bútora azonban megkerülhetetlenül evokálja a rokokó kanapét." folytatás...

Empire state building - a Société Réaliste kiállítása a Ludwig Múzeumban (2012. 06. 06)

 "Naudy és Gróf két lábbal állnak a földön, távol áll tőlük az üres, semmitmondó művészkedés, helyette inkább aktuális társadalmi, politikai témák kerülnek alkotófolyamataik homlokterébe." folytatás...

Kitchen aid – amerikai háztartási gépek az ’50-es és ’60-as évekből (2012. 05. 23.)

 „Szinte valamennyi alkotás, mely az 1950-es, ’60-as évek Amerikájára reflektál valamilyen formában, ugyanazt a nőtípust mutatja meg a kíváncsi nézőnek: pörgő szoknyában, magassarkú cipőben suhanó magabiztos háziasszony, aki folyton bájosan mosolyog, ínycsiklandó ételeket készít a makulátlan konyhában, mindezt bármiféle erőfeszítés nélkül. Egy szóval, az amerikai háziasszony, tökéletes.“ folytatás...

Orosz cipők a Wesselényi utcában – bemutatjuk Anna Zaboeva cipőtervezőt (2012. 05. 06.)

„Anna Zaboevát és csodaszép cipőit senkinek sem kell bemutatni. Na jó, ha mégis akadna olyan, aki nem hallott még az orosz származású cipőkészítő lányról és különleges lábbelijeiről (mert ez sem szégyen), most lehetősége van arra, hogy megismerje őt – nem csak ebből a rövid bemutatkozó írásból. A kíváncsiabbaknak ugyanis csak annyi a dolguk, hogy felkeressék Budapesten a Wesselényi utca 19. szám alatt található Siberia névre keresztelt boltot, ahol – ha szerencséjük van – maga az alkotó segít a megfelelő cipő kiválasztásában.” folytatás...

Halott könyvtár – könyvek olvasatlanul (2012. 04. 04.)

„A könyvtár nem kiállítótér. A könyvek nem kiállítási darabok, szigorú értelemben még csak nem is tárgyak. A könyv önmagában komplex fogalom, nem csupán az összefűzött, nyomtatott oldalakat jelenti, a különböző méretű, kemény- vagy épp bőrkötéses gerincek nem véletlenül sorakoznak egymás mellett a könyvespolcainkon. Kíváncsi voltam, hogyan néz ki az a tárlat, ahol könyveket állítanak ki. Hisz az csak egy könyvtár, nem?” folytatás...

Miért beteg a magyar dizájn? – avagy létezik-e dizájnpolitika Magyarországon? (2012. 01. 18.)

„A hétköznapok egyszerű embere valószínűleg meglepetten reagálna a dizájnpolitika kifejezésre. Többen talán egy új politikai párt létrejöttét sejtenék a terminus mögött. Ez a két szó, így egymás mellett, ebben a formában, eléggé veszélyes fegyver, tekintve, hogy mind a politika, mind a dizájn fogalom igencsak különböző formában léteznek az emberi fejekben, pláne ha az a fej egy olyan testhez tartozik, mely a magyar földre született.” folytatás...

Az igazi Kertész – kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban (2011. 11. 09.)

„Az év fotókiállítása!” címmel ellátott tárlat nem sztárolja a művészt. Nem elégszik meg a híresebb darabok felvonultatásával, áttekinthető és átfogó képet igyekszik adni André Kertész életéről és munkásságáról. Akik magukat a Kertész életműben járatosnak tartják, azok sem fognak unatkozni: a kiállított műalkotások „itt és most” jellegén túl ugyanis jópár érdekesség őket is meglepheti. folytatás...

Nem Mohoj! – Moholy-Nagy László a Ludwig Múzeumban (2011. 07. 06.)

„Azonban mint azt a kiálltás címe is mutatja, a legfőbb hangsúly ezúttal mindenképp Moholy fotós munkásságára helyeződött. The Art Of Light, azaz a fény művészete megnevezés a fotográfia etimológiai jelentésére hívja fel a figyelmet: fénnyel írás.” folytatás...

Warhol and after – avagy az „itatós” munkától a halhatatlanságig (2010. 05. 17.)

Legyen szó akár művészettörténészekről, teoretikusokról vagy a laikus szemlélőről, abban nagy valószínűséggel megegyeznek a vélemények, hogy nélküle a huszadik század (művészete) nem lett volna olyan, amilyen. S nem csak haláláig, az 1987-es esztendőig volt jelenléte meghatározó az amerikai művészvilágban, hanem az a mai napig, Amerikán túl is. Warhol tulajdonképpen saját sorsát teljesítette be, tudatosan igyekezett kialakítani a róla alkotott képet: „csak úgy lehetsz sztárrá, ha mindenki rólad beszél”. folytatás...

Kiállítva – állásfoglalások a prostitúcióról (2011. 04. 10.)

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – ismerjük a wittgensteini mondást. Bár az osztrák filozófus ezt a kijelentést a nyelvi struktúrákkal kapcsolatban használta, a Demo Galéria aktuális kiállítására is érvényes lehet. folytatás...

Ed Templeton – a kortárs pop polihisztor (2011. 02. 22.)

„A budapesti Ernst Múzeum plakátján egy amerikai őslakos fekete-fehér fényképe látható, és a művész neve: Ed Templeton. Fogalmam sincs, ki ez az alak, a probléma szerencsére (napjaink fejlett technológiájának köszönhetően) könnyen orvosolható: „ráguglizok” a nevére, kidob egy csomó találatot, megmenekültem (köszönet, world wide web). Kiderül, hogy a fickó amerikai, ’72-es születésű, és még él.” folytatás...

A kurátor álma – új galéria született Erzsébetvárosban (2011. 11. 05.)

„Az október 19-én nyílt Közérdekű kísérletek címet viselő kiállítás egyben a Demo Galéria debütáló kiállítása is. A magát kulturális befogadó térként definiáló Fogasház (tipikus belvárosi bérház) a Kohó Kulturális és Közművelődési Egyesülettel együtt a galéria háttérintézményeként működik. A Fogasház (mint sok másik hasonló épület Budapest szerte) a fiatalok kedvelt gyűjtőhelye – most már nem csak a romkocsmázás miatt.” folytatás...

A komposztálható biopelenkától az elkóborolt dinóig (2010. 10. 11.)

„Használni annyi, mint meghatározott célra alkalmazni, igénybe venni. Márpedig ha a cél - amire a használat irányul - meghatározott, akkor a használatnak magának is tudatosnak kell lennie. Ez nem jelent mást, minthogy tudjuk, melyik tárgy mely cselekvés, munka végzésére a legalkalmasabb, és hogy annak a tárgynak ebből kifolyólag milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Ez egyértelmű. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az idő előrehaladtával változnak a fogyasztói igények, és ennek következtében maguk a használati eszközök is.” folytatás...

A nagy üzlet: Szétszerelt Világ, kiállítás a Trafó Galériában (2010. 04. 26.)

„Az ország, a móriczi három millió éhezõ országa várt arra a bizonyos nagy üzletre, mint a Messiásra. És nem jött el. Akkor nem. Helyette eljött valami más. Amire se keresztények, se zsidók nem számítottak. Erről nem szóltak az evangéliumok. Egyik sem.” folytatás... 

Tragédia egy plázában – Kicsiny Balázs: A szobafestő halála (2010. 04. 03.)

„A MoM Park bevásárlóközpont egyik félemeletén van egy doboz.
Egy egészen nagy, szürkére festett doboz, nincs rajta semmiféle látványosság: se világmárka felirat, se hétvégi szuper extra akciót hirdető villódzó, vagy éppen minimál stílusú tábla.” folytatás...

Plakátművészet a Lengyel Intézetben (2010. 02. 28.)

Milyen a lengyel, ha plakát?
A „Klasszikusok Krakkóból” című, Mieczyslaw Górowski és Wladislaw Pluta munkáit bemutató kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben magáért beszél. folytatás...

Green MOME – kiállítás a Ponton Galériában (2010. 01. 03.)

„Környezettudatos gondolkodásra márpedig szükség van. Merthogy fejben dőlnek el a dolgok. Legalábbis először. Nem kell ehhez NASA-projekt bonyolultságú világmegváltásra gondolni, bár kétségkívül cél lehet ez is.” folytatás...

Profán szakralitás (2009. 12. 07.)

„Netán jogos lenne a kérdésfeltevés: hol van Isten? A templomban? A kápolnában? A szenteltvíz-tartóban és az ostyában? Vagy az életszagú dolgokban: az istállóban, a csûrben, a galambdúcban, a tisztaszobában?” folytatás...

Kreatív energia – Design Hét 2009 (2009. 11. 30.)

„Kezembe kapom az idei Design Hét programfüzetét. Ismerős ez a fekete-piros kombináció, jó néhányszor szembejött már velem a négyes-hatos villamos oldalán meg a metróaluljárókban. Úgy néz ki, mint egy túlméretezett chipkártya: a vékony, fehérszínû áramkörök utat törnek maguknak, helyenként keresztezi egyik a másikat, majd kisimulnak, s egymás mellett haladnak párhuzamosan, egy irányba. Kreatív energiák.” folytatás...

2011 áprilisa és szeptembere között a Kikötő Online-nak is dolgoztam. Itt kiállításokról írt kritikáim jelentek meg, összesen hat.

„Műalkotás vagyok” – Helyszíni szemle a Ludwig Múzeumban (2011. 09. 26.)

Születése óta a múzeum intézménye rengeteg változáson esett át. A művészet templomába egykoron valóban a mecénások és az „arra érdemesek” léphettek csak be, később azonban már a nagyközönségnek is megadatott az a kiváltság, hogy a művészet oltárán áldozhasson. A modern művészet felbukkanásával pedig (korántsem meglepő módon) az addigi szerepek megváltoztak, felcserélődtek. Az olyan kifejezések mint műalkotás, művész, tárlatlátogató láthatóan egy csapásra átértékelődnek a Ludwig Múzeum Helyszíni szemle című kiállításán. Vigyázat: semmi sem az, aminek látszik! folytatás...

Télikert nyáron – kortárs japán művészet (2011. 07. 22.)

A Japánnal kapcsolatos asszociációk sora sajnos egy újabb fogalommal gazdagodott. Immár nemcsak Hiroshima és Nagaszaki, de Fukushima neve is ismerős lesz számunkra a szigetország térképéről. Az atomreaktor-robbanás következményeiről, a környezetszennyezés mértékéről tudósító híradásokkal a mai napig találkozhatunk a nemzetközi sajtóban. Az Ernst Múzeumban azonban nyoma sincs a fukushimai atomkatasztrófának, van helyette azonban minden más, amit a japánoktól már megszokhattunk: hatalmas szemű anime hősök, csendes líra, alázatos precizitás. folytatás...

Pop City Trash – Hubertus von Hohenlohe kiállítása a Nemzeti Múzeumban (2011. 06. 24.)

Mindenki fényképezte már magát tükörből, legalább egyszer biztosan. Az efféle képekből Dunát lehetne rekeszteni, a közösségi portálokon fellelhető profilképek többsége is ilyen. Szó sincs tehát spanyolviaszról, Hubertus von Hohenlohe fotói sem a technikai újdonságuk miatt kerültek be a Nemzeti Múzeumba. Pedig, ha hihetünk a művész kijelentésének („The first pic I take is always the best”), akkor egy két lábon járó zsenihez van szerencsénk. Vagy mégsem? folytatás...

„Itt nem a part nyugati, hanem a pályaudvar” – Trafó Galéria (2011. 06. 08.)

A folyton elégedetlenkedő magyar állampolgár, ha elég nagyot akar álmodni, Kaliforniáig meg sem áll. Legalábbis gondolatban: a napsütéses Nyugati Part ahhoz ugyanis épp eléggé távolinak tűnik, hogy nyugodt szívvel lehessen oda elvágyódni. Mert sokszor lehet, hogy mégsem annyira a legjobb otthon. Akinek azonban nem futja repülőjegyre, az az ígéretek földje helyett elég, ha megelégszik a magyar (képzőművészeti) valósággal a Tűzoltó utcai Trafó Galériában. folytatás...

The winner takes it all – Derkovits-ösztöndíjak az Ernst Múzeumban (2011. 05. 23.)

A Derkovits- ösztöndíjat elnyert harmincöt év alatti képzőművészek idén is megmutatták magukat az Ernst Múzeum falai között. A harminc nyertes pályázó munkáit szemlélő látogatót a láthatatlan zsűri minden évben késztények elé állítja: a kiállítótér valamennyi munkája már önmagában állásfoglalás. Arról a bizonyos légyről azt tudjuk tehát, hogy döglik ugyan, de hogy mitől, az már kérdéses. folytatás...

Egyszerű többség – művészeti együttműködések bemutatása a Műcsarnok (2011. 04. 21.)

Aki azért jár múzeumba, hogy a magányos művészt keresse, csalódni fog. Legalábbis abban az esetben, ha a budapesti Műcsarnokra esik a választása. A tárlaton bemutatkozó tizenöt művészcsoport mindegyike azt a jelenséget igyekszik tudatosítani napjaink műkedvelőjében, hogy az alkotás folyamata nem a világtól elzárt, nagybetűs elefántcsonttoronyban történik. Sokkal inkább egy konyhasziget körül, thai tésztával leginkább. folytatás...